Azt hiszem, nekem sem volt könnyebb, mint bárki másnak.
Az emberek jöttek, és kihasználtak;
jöttek, és belőlem mindent kiaknáztak,
a sok jó dolgot találták bennem mihasznának.
Aztán vigaszt vártak, ajtóm előtt késsel vártak,
érzelmileg megaláztak,majd végezetül továbbálltak,
csak a seb maradt mit belém vájtak.
Csak egy test, mit belülről felzabáltak,
de érzem, újra megtalálnak,
de már nem bántanának,
csak a lelkemnek ártanának.
A mennyországban tárt karokkal várnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése