2015. április 2., csütörtök

17

Arcomon már nem látsz semmit.
Vajon ez az érzés enyhít, vagy megőrjít?
Minden nap egy újabb harc,
de ki tudhatja, mikor jön még egy kudarc,
ami ismét földre dönt.
A mai nap is a magány köszönt.
Rám mosolygott szelíden,
megfogta kezem,
elcsábította a szívem,
és örök magányt hozott,
lelkemen nem hagyott mást, csak hatalmas foltot;
ürességet, mit nem tölt be már semmi,
de ez nem azt jelenti, hogy nem tudok már harcolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése