Vágtattunk a napokon, te mindig fogtad kezem,
időről időre csillapítottad éhségem.
Beléd szerettem, mint halandó az életbe,
most menekülni próbálok, de nem tudom, hogy merre.
Szavakat hallottam, de tetteket se kaptam,
míg végül megint egymagam maradtam.
Vannak dolgok, miket sosem mondtam el neked,
mert túl szép lett volna ehhez a szar élethez.
Megfizettem volna, legyen az bármekkora boldogság,
de akárhova nézek, hatalmas a válság.
Századokat repülve hanyatlunk a semmibe,
megértésre várva, mint ahogy a filmekben,
beleéljük magunkat minden üres szóba,
aztán összetiporva heverünk majd a sötét sarokban.
Én repültem volna, de levágták szárnyaim,
de te visszaadtad volna, de végül elvetted az álmaim.
Gyűlölni akarlak, de szeretni még jobban,
mert megeshet, hogy meghalunk akármelyik holnapban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése