Mondd, miért gyötörsz?
Miért nem engedsz már el?
A fájdalom lassan emészt fel,
hangod még most sem ereszt el.
Nem hagyhatsz el, nélküled mit sem érek én.
Veled szeretnék megszűnni életünk végén,
de ez lehetetlen, hisz' ellöktél magadtól.
Engem azóta is a bánat marcangol,
és beteggé tesz minden nap.
Várom, mikor jön el egy szebb holnap,
mikor újra egymás kezét fogjuk,
mikor egymás kezébe saját szívünk rakjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése