Nem ért véget, kiáltottam,
menekülni akartam,
de valami nem engedett.
Lassan fulladozva éltem végig a pillanatot,
az álmomban maradtam,
nem volt villanyoltás,
apró nesz, amire felkelhetnék,
arcomon hideg volt a verejték.
Az álom, miket jónak hisznek,
maga volt a legkínzóbb, mi megtörténhetett,
előttem minden felelevenedett.
Ott voltál te és mások,
én pedig elgyengülve mászok,
de valami visszaránt,
valami nem enged el,
nem akarok itt maradni,
most el akarok szaladni,
sírni akarok és üvölteni,
kínjaimat kiengedni,
bánatomat felejteni.
Mikor lesz már vége??
Ez rosszabb, mint a kigyó mérge,
rosszabb minden fájdalomnál,
érzem a poklot,
lelkem ezer darabra foszlott,
látom, a világ velejéig romlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése