24

Mondd, mi a baj velem?
Az egyik felem akar, a másik felem egy hatalmas verem.
Megfelelni másoknak.
ellenállni az átoknak,
tűzbe nyúlni másoknak,
az emberek tévedtek, mikor szebb jövőt álmodtak.
Mert mi vár itt? - kérdezem nevetve.
Ez a nevetés arcomra fagyva, megvetve,
elesve, keresve, feléd evezve,
szenvedve, az életen merengve.
Szorongok. Az ajtódon kopogok,
mi rég zárva, de mégis ott ácsorgok,
néha megtántorodok,
de várok rád; bármeddig várok,
hisz' remény éltet mindenkit.
Engem az élet már meg sem félemlít.

23

Gépek alatt holttestek,
alul maradt életek,
nagyra törő emberek,
kik a sorssal vetekedtek,
és most a földet kaparják,
a jobbat akarják,
de kihaltak az érzések, csak a túlélés számít.
Robotokat alkottunk - szív nélkül nem tudnak szánni.
Hiába mondtuk, rossz fele haladunk, a kor győzött felettünk,
és mi csak temettünk;
temettük a múltat, mikor még jobb volt egy fokkal,
mikor még elértünk valamit őszinte szavakkal,
de már senki sem hisz ebben.
Lassan eltűnik minden,
és üres lesz a Föld,
mindent beterít a köd.