33

Szívtelen e lét.
Nyomorúság lepte be a szoba közepét,
majd, mint az inda, lassan tovakúszik;
nem, nem pihen, soha nem aluszik,
nem ad pihenőt,
beterít, mint magzatvíz a lepedőt,
befedi a heverőt,
mint eső a legelőt,
mert szívtelen e lét,
minden pillanat most folyik szét,
mint tinta a pergamenen,
de nem fáj már, elviselem!

32

Nagy gond van a világban.
Egy apró bogár bent ragadt a pilácsban,
majd kifáradtan rogyik össze,
majd kiszáradt testéből elszáll a lelke;
de megtette, hiába vesztette -
hasztalan életét feltette,
majd megvetve elfeledve,
porladó kis teste elveszve.
Nagy gond van a világban.
Ezt érzem, és kérdem, miért látom ezt?
Mit tettem, vagy tettünk:
fejlődtünk, és elvettünk,
borzalmas dolgokat műveltünk,
kis bolygónk ártatlan testét apránként szétszeltük.
Igen, ezt tettük,
remegve, esedezve,
megváltásért könyörögve,
mert nagy gond van a világban!