31

Ez nem élet, csupán csak létezés.
Azt mondod, menni akarsz, de látom, mégis félve mész.
Mennyei pokol vénámban, a szívem ritmusa dobol.
Itt vagyok magamban, lelkemben üresség honol.
Nem élek a múltban, mégis visszavágyom oda;
tudom, mi akkor volt, nem kapom vissza soha.
Már fontolóra vettem megannyi tettem,
mert én tettem ezt, adtam, aztán elvettem.
Most meg egymagamban állok, alattam egy szakadék,
az úton megannyi akadály, de én előre haladnék.

30

Jó éjt a holtaknak az élőknek a reménynek.
Csak én látom a valóságot szürkének meg fehérnek.
A szavaim az ecsetem, mit egy kopott vászon képvisel,
és az önarcképem a tükörben, mit minden nap elvisel,
mert megfáradt remény tündököl aranybarna szemében,
de senki se tudja, mekkora kő van a gyönyörű szép szívében.