Egy újabb nap telt el,
a nap szomorúan kelt fel,
s a csillagok, eltűntek az égről,
fájdalmas sikolyok szakadtak fel a mélyről,
ami beteríti az eget,
a madarak elszállnak a felhők felett,
hangjukat ide fúja a szél,
de már nem hallani mit beszél,
s csend lett vala égen és földön,
a fény már nem tör át a ködön,
feketeség borította be az eget,
az utolsó percünk is lepergett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése