44

22 éves lettem, 
hogy ez ekkora felelősség soha nem is sejtettem, 
de most itt állok fiatalságom közepén, 
megannyi emlék tükörképének peremén, 
oly hamar elszalad az idő, 
mire észbe kapsz elered az eső, 
és felfesti a ráncokat, 
a mosoly helyére a szarkalábakat, 
bús szemedben nem látszik már más, 
mint a lassan eljövő elmúlás.

43

Szónokol a néma, 
ma a becsület a téma, 
kesereg a gazdag, 
mert már nem bírja a maszlag,
s gyáva most a bátor,
mert nem is gladiátor, 
de a holt az holt marad, 
az idő lassan tova szalad, 
és nem maradnak emlékek, 
csak elő bukkanó fényképek, 
üvegszilánkok a földön,
ez a félelem egy börtön.

42

S zörgött míg az utolsó hang is elhagyta tüdejét,
most ő is láthatja a hős vadászok mezejét,
és ha pirkad, ő ismét útra kel,
hívó szavadra mindig felel,
ha felnézel az égre,
gondolj valami szépre,
és hagyd a bánatot tova szállni,
légy erős mindig, történjen bármi,
mert mindig lesz ki fogja kezed,
élvezd, becsüld meg, és szeresd az életed.

41

Egy újabb nap telt el, 
a nap szomorúan kelt fel, 
s a csillagok, eltűntek az égről, 
fájdalmas sikolyok szakadtak fel a mélyről, 
ami beteríti az eget, 
a madarak elszállnak a felhők felett,
hangjukat ide fúja a szél, 
de már nem hallani mit beszél, 
s csend lett vala égen és földön, 
a fény már nem tör át a ködön, 
feketeség borította be az eget, 
az utolsó percünk is lepergett.

40

Teremtettem egy világot, 
egy mesebeli síkságot, 
ahol szeretetben mérik az időt, 
egy pók mindenhova szivárvány hálót szőtt, 
s a tengerekben hableányok úsznak, 
érzem tisztaságát minden egyes daluknak, 
itt már nem bánthat senki sem, 
a bánat gondolatát elviszem, 
és beledobom a tengerbe, 
ezel a hàborút megnyerve,
többet nem fertőz meg senkit sem, 
s vissza kaphatom a szívem.

39

Szürke képek a falon, 
hangodat a fejemben hallom, 
arcod vissza tér ha alszom, 
és fázva ébredek fel, 
tudva hogy már sosem jössz el, 
és bele halok a kínba,
ezért ébredtem most is sírva, 
gyenge vagyok vagy nagyon bátor, 
de mit te okoztál nekem mámor, 
s ha nem kaphatom meg ezt újra, 
akkor őrizze a testem urna.

38

Üres a hant és a üres a szív, 
lelkem keseredetten hív. 
Ki vagy te és merre vagy most? 
Nem talállak téged a víz mindent elmos, 
nem maradtak nyomok a sziklás talajon, 
nem kísér már senki utamon, 
egyedül csak a hold figyel engem, 
őtudja mikor merre mentem, 
és ha lecsukja szemét a nap vigyáz rám, 
mert tudja valahol vár az én arám.